A transzneműség a születéskor meghatározott biológiai nemtől (nő vagy férfi) eltérő nemi identitást jelenti, rövidített formája a „transz” melléknév. (Ciszneműnek nevezzük azt a személyt, aki azonosul a születéskor kijelölt nemével.) A biológiai nemet objektív elemek (hormonok, kromoszómák) határozzák meg, a nemi identitás pedig azt foglalja magában, hogy a személy számára mit jelent a saját neme, hogyan éli azt meg, hogyan viszonyul hozzá. A nem kifejezése a nem prezentálását, megjelenítését jelenti, például nemi szerepekkel, viselkedéssel vagy öltözködéssel. A transzneműség a nemi identitással kapcsolatban lévő fogalom, fontos, hogy nincs köze a szexuális orientációhoz, amely arra utal, hogy azok a személyek, akikhez vonzódunk fizikálisan, lelkileg és/vagy érzelmileg, milyen neműnek vallják magukat – egy transznemű személy tehát lehet hetero-, homo-, bi- vagy aszexuális, illetve bármilyen más irányultságú.

Egy transznemű személy különböző módokon fejezheti ki a nemi identitását. A „transz férfi” kifejezést a születésekor nőként besorolt, férfi nemi identitású személyekre (female to male, FtM) használhatjuk, a születéskor férfiként azonosított és női nemi identitással rendelkező személyekre (male to female, MtF) a „transz nő” kifejezés utal. A nemi identitás azonban a bináris, azaz a női-férfi felosztáson kívülre, vagy akár azok közé eshet, illetve az is elképzelhető, hogy valaki mindkét nemmel, vagy egy harmadikkal azonosul. Nem-bináris neműek azok a személyek tehát, akik nem vagy nem kizárólag nőként vagy férfiként azonosítják önmagukat. Korábban az interszexualitást is a transzneműség alá sorolták: interszex az a személy, aki a kromoszómáit, elsődleges és/vagy másodlagos nemi szerveit tekintve nem határozható meg egyértelműen nőként vagy férfiként, lehetnek mindkét biológiai nemhez tartozó jellemzői egyszerre. Megjegyzendő, hogy a cross-dresser, a transzvesztita, a drag king és a drag queen kifejezések nem a transznemű szinonimái, hanem külön fogalmak.

Az egészségügyben sokáig patologizálták a transzneműséget és gyógymódot próbáltak rá keresni, azonban az Amerikai Pszichológiai Társaság a 2013-ban, a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM) V. kiadásában már a nemi diszfória átnevezést használta, 2018-ban pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törölte a mentális zavarok közül, és a Betegségek nemzetközi osztályozásának listájában „nemi inkongruenciaként” szerepelteti. A döntést, hogy továbbra is legyen BNO-kódja ennek a kondíciónak, azzal indokolták, hogy így elérhetőbb lesz a nemi identitást megerősítő orvosi kezelés. Magyarországon az 1995 óta érvényes BNO 10-ben jelenleg még mindig benne van a transzszexualitást jelölő F64.0 kód.

A tranzíció a két biológiai nem közötti átmenet és változások folyamata, amelynek célja, hogy a transznemű egyén szexusa és a társadalmi neme illeszkedjen a saját identitásának megfelelően. Ez sok mindent magába foglalhat; például a coming out-ot, vagyis az előbújást, a nem kifejezésének, illetve az okmányokban szereplő hivatalos név és nem megváltoztatását, hormonterápiát a másodlagos nemi jelleg megváltoztatása céljából, illetve különböző nemi megerősítő műtéteket. Az, hogy egy ember ezen lépések közül melyiket tudja és melyiket szeretné megvalósítani, egyénileg nagyon különbözik, nagyban függ a személyes körülményektől, gazdasági vagy egészségügyi okoktól és a személyes preferenciától is. A World Professional Association for Transgender Health szakmai protokollja szerint kezelési tervet szükséges kidolgozni az adott személy egyéni testi és lelki adottságainak, életkorának figyelembevételével, amely során a résztvevő szakemberek csapatot alkotva működnek. Ez rendkívül fontos lenne, hiszen egy ilyen döntést meghozni bonyolult és nehéz elhatározás, rengeteg időt és támogatást igényel. A transznemű személy tarthat a családja és környezete – negatív, előítéletes – reakciójától, a beavatkozásoktól és azok esetleges szövődményeitől, a megváltozott külsejétől, és meg kell küzdenie a tranzícióval járó veszteségekkel és a lehetséges elégedetlenség érzéssel is. Jelenleg Magyarországon a név- és nemváltoztatás igényléséhez szükséges egy pszichiátriai szakvélemény, amely tartalmazza a Transzszexualizmus diagnózist a BNO-10 kóddal együtt, a név- és nemváltoztatással kapcsolatos javaslatot, egy klinikai szakpszichológusi véleményt, emellett pedig MtF személy esetén általános urológiai, FtM személy esetén nőgyógyászati szakvéleményt. Hazánkban jelenleg nem létezik törvényi szabályozás a kezelési folyamat menetére vonatkozóan, a személy maga menedzseli a folyamatot, ő dönti el az egyes beavatkozások sorrendjét, miután engedélyezték számára a névváltoztatást. Magyarországon azonban a 2020-ban érvénybe lépett törvénymódosító javaslatcsomag 33. §-a a születési nemet állapítja meg az anyakönyvbe bejegyzett hivatalos nemként, amely utólag nem változtatható meg. A jogfosztó döntés ellen az érintetteken kívül számos civil szervezet mellett nagykövetségek, Európai Parlamenti képviselők, továbbá az ENSZ több biztosa is tiltakozásukat fejezték ki.

A transznemű közösség tagjait az élet számos területén éri transzfóbia – a feléjük irányuló társadalmi idegenkedést, elhatárolódást és rendszerszintű elnyomást nevezzük így. Sokszor még az LMBTQ közösségen belül is tapasztalható ez a jelenség. Rengetegen szembesülnek a személyiségi jogaiknak csorbulásával, az egyenlő bánásmód hiányával, munkahelyi és iskolai diszkriminációval, kiközösítéssel, zaklatással, bántalmazással és erőszakkal. Ezen kívül a lakhatási szegénység és az egészségügyi ellátások során fellépő problémák mellett a párkapcsolati ismerkedési nehézségek és a családon belül megélt változó mértékű transzfóbia is hatással van az életükre. Sok országban, többek között Magyarországon is hiányzik a szociális és jogi védelem, valamint az egészségügyi szolgáltatások hiányosak, alacsony színvonalúak és gyakran csak magánpraxisokban, drágán elérhetőek (a hivatalos BNO-kód ellenére a TB a helyreállító műtéti költségek 10%-át téríti).

A közösségen belül magas az öngyilkossági gondolatok, kísérletek számának aránya, de több kutatási eredmény leírja, hogy ha a transz személyek megfelelő szociális támogatásban, illetve orvosi segítségben részesülnek, akkor a depressziójuk és szorongásuk mértéke csökken. Egy transz személynek a nemi diszfóriával is szembe kell néznie, amely egy alapvető diszkomfort, kényelmetlenségérzet és elégedetlenség a születéskori biológiai nemet illetően – hiszen az összeférhetetlen a nemi identitással –, ami szintén negatív hatással van a mentális egészségre. Ez gyermekkorban is indulhat, és a nem megfelelő kezelése komoly pszichés és viselkedéses zavarokat okozhat, ezért fontos a család és a környezet részéről a megértés és az elfogadás, továbbá a gyermek/érintett számára legjobb megoldás megtalálása. A pubertáskor különösen nehéz lehet egy transznemű személy számára, hiszen ekkor kezdődnek meg a lényeges testi változások. Támogató környezetben és bizonyos elérhető orvosi beavatkozások által azonban a kamasz önazonos lehet, ami segíthet a fizikai változások által eredményezett traumák elkerülésében.

Transznemű személyről beszélve megtiszteljük őt azzal, ha választott nevén szólítjuk, illetve választott nemének megfelelően utalunk rá. Ha nem tudjuk eldönteni, hogyan tekintsünk valakire, kérdezzük meg, hogyan szólíthatjuk, ugyanakkor ne kérdezzük meg tőle a születési nevét („halott név”). Ne tegyünk megjegyzéseket a kinézetére, hacsak nem kéri ki a véleményünket, hiszen a nem kifejezése változatos. Szintén fontos, hogy ne tegyünk fel személyes kérdéseket a testével vagy a beavatkozásaival kapcsolatban (és kerüljük az „átoperálás” szót). Másokkal ne osszuk meg valaki transz státuszát az adott személy engedélye nélkül.

Transzneműség mindig is létezett, jelen volt az adott korok társadalmaiban. Noha a legtöbb transznemű személy élete során izolációra, rejtőzködésre kényszerül, a civil mozgalmak aktivizmusának eredményeként elfogadóbbá váló társadalmakban ma már többen mernek előbújni, a láthatóság növekedése pedig hozzájárul az elfogadottsághoz. Lényeges, hogy edukálódjunk a témában, szerezzünk információkat a megfelelő forrásokból, segédanyagokból. Hazánkban az egyik transznemű szervezet a Transvanilla Transznemű Egyesület. Érdekvédelemmel, diszkrimináció és erőszak-monitorozással foglalkozik, valamint közösségi teret üzemeltet Budapesten. Szolgáltatásai között szerepel havi egy alkalmas önsegítő csoport működtetése és ingyenes jogi, valamint pszichológiai segítség nyújtása transz emberek és hozzátartozóik számára. Fontos megemlíteni a Prizma közösség nevű csoport is, honlapjukon számos hasznos információ található az LMBT+-barát szolgáltatókat, ajánlott irodalmat és aktuális eseményeket illetően.